Molnár Antal: A Bartók–Reschofsky zongoraiskola darabjai
Molnár Antal: A Bartók–Reschofsky zongoraiskola darabjai
Nem értek zongorapedagógiához, épp ezért nem ismerhetem ez iskola gyakorlati értékét. De a benne lévő kis kompozíciók, melyek Bartóktól valók, megragadtak. Éspedig azért, mert a legegyszerűbb lehetőségeken belül is annyi fiatalos, friss bájt, annyi örök ízt öntenek, hogy átjátszásuk közben lehetetlen volt Mozart víziójától szabadulnom. Bartók azáltal, hogy e tökéletes kis formákba geniejének egy-egy vonását rejtette, nemcsak új miniatűr-hangot teremtett, hanem az ismert primitív hangulatokat is megnemesítette. Leírhatatlan az a készség, mit változatosságban, eredetiségben, ősi hangulaterőben bemutat. Hogyne örülnénk, mikor látjuk, hogy a kezdőknek szánt darab is lehet húsból és vérből, hogy benne is mozoghat lélek és működhetik agy. Vége a fabáb-zongorairodalomnak, mert íme lehet így is. E darabokat nemcsak hogy igazi odaadással lehet játszani, mert oly bájosak, hanem nevelődni is lehet rajtuk, tanulni belőlük előkelő egyszerűséget, nemes naivitást, és tisztelni bennük az örökszavú, igazi muzikalitást. Addig is e néhány szót, míg idő és tehetség méltóbb bírálatot nem adnak.
