Bolgár Elek: Ipari politika
Bolgár Elek: Ipari politika
Iparosodásunknak s ezzel gazdasági fejlődésünknek alig képzelhetni érzékenyebb fokmérőjét, mint a közhatóságoknak, az államnak s kivált városainknak közgazdaságiakban való magatartását. Mert ha az urbanizálódás önmagában is az agrár keretektől való elszakadást jelenti, ez – különösen a mi viszonyaink között – nem jelenti még az automatikus átmenetet az ipari kultúra felé. A kettő közé ékelődik a céltudatos iparpolitika. Csak természetes, ha ennek legfigyelemreméltóbb nyilvánulásait a legjelentősebb magyar ipari centrumnak, Budapest városának közgazdasági programjában találjuk meg. Ebben olvassuk, hogy a főváros vezetősége az immár közel másfél millió koronát tevő Albrecht-Hildegard-alapnak, mely részben a küszködő kisiparosok kölcsönalapja – az eddiginél jobb felhasználási módjaival foglalkozik.
Ez a kisiparmentési politika fontos szimptómája annak, hogy nagyiparunk eléggé megizmosodott már, s elég nagystílű ahhoz, hogy nyugodtan szemlélhesse ezt a kisiparvédelmi akciót.
Csak ennek az erőnek s öntudatnak feltevése mellett gondolhat e program arra is, hogy a kisipart a jövőben nagyobb mértékben részeltesse a közszállításokban. A szabad versenynek s hatósági beavatkozásnak az a kombinációja, mely a szubmisszióknál érvényesül, a közszállítások dolgát sok fejtörést igénylő problémává teszi. Nemcsak közgazdasági, hanem szociálpolitikai szempontból is. Mert benne csúcsosodnak ki egyrészt a középosztálymentés, másrészt a munkásvédelem törekvései. És ezért nem elegendő a szubmisszió-ügy sikeres rendezéséhez a nagyipar ereje és zsenerozitása s a munkásság szolidáris önsegélye, hanem szükséges a hatóság gondoskodása e két osztály között imbolygó kisiparosságnak, a szabad verseny hajótöröttjeinek érdekeiről. Ezek az érdekek bizonyára nem mindig lesznek azonosak a város financiális javával, de éppen ez az összeegyeztetése pénzügyi és szociális érdekeknek az, ami egy becsületes és reális ipari politika tulajdonképpeni célja. Erre pedig igen alkalmasnak látszik a törekvés, mely a városi iparpolitika jövő programjának harmadik pontját teszi: új foglalkozási ágak megnyitása iparűző népességünk számára.
