Rozványi Vilmos: Benjámin Ferencz balladái
Rozványi Vilmos: Benjámin Ferencz balladái
A Budapesti Hírlapban már régóta figyelem az előző költői iskolák modor-epigonjainak agóniáját. „Modor-epigon”: ez a legjobb nevük, mert a vér- és lényeg-epigonok – nem epigonok mégsem, hanem a vér és lényeg öröklői, asszimilálói (és jogos öröklői és jogos asszimilálói) – itt írnak többnyire a Nyugatban.
Benjámin is modor-epigon. Már nem is az Aranyé, hanem Kiss Józsefé.
A recept utasítás: „Adva van egy ember, aki bűnt követ el és megbolondul”. Eme recept szerint készültek a következő balladák: Pál gazda, Ijics, a herceg, Keresztesy Klára, Diófalvy Kurucz Bálint, Kondorossy Margit, Az éberlingi gróf, Dávid, a vén matróz.
A többi balladákban részint „bosszúállás”, részint „megbocsátás” történik – s minden receptre.
Legtöbb gondot a modor-epigonoknak a formagyártás okoz. A jól pergő alexandrizmus:
Szereti Szolimán a hatalmas ifjút…
„Eredj, fiam! neked a csatákból is jut…
Jusson most egy óra a hetedik mennybül:
Csak szégyent ne hozz rám és igérd meg szentül,
Hogy holnap ilyenkor az öledben bent ül.”
„Eredj, fiam! neked a csatákból is jut…
Jusson most egy óra a hetedik mennybül:
Csak szégyent ne hozz rám és igérd meg szentül,
Hogy holnap ilyenkor az öledben bent ül.”
No nem is esik ki: annyira bent ül! Számtalan ilyen vicclapok szerkesztői üzenetébe való mutatványstrófa van e balladás könyvben.
