Rozványi Vilmos: A vallások problémája s a vallások mint problémák.
Rozványi Vilmos: A vallások problémája s a vallások mint problémák.
A valláskeletkezés téves pszichológiája szerint a vallások oka: félelem az ismeretlentől, és tisztelet az érthetetlen iránt. Ezért válhatott akár egy dugóhúzó is fétisül a dugóhúzót nem ismerő és nem értő maorinak. Az embereknek egy fétis alapján történt közösségbe, idővel községbe zárulása pedig csak másodlagos folyamat.
Szerintem megfordítva áll. A közösség szükségének az érzete volt az első folyamat, s a fétis – akár egy dugóhúzó is – csak a titulus bibendis. Titulus bibendinek nevezem, mert a vallások leggyökerükön nem a község, hanem a közösség fenntartásának a szolgálatában állanak. Nem a fajért, hanem az egyénért voltak.
Azonnal érthetővé válok, csak felállítom a tételt.
Az egyén őstörekvése függetlenül elhelyezkedni az universumban. Ennek a törekvésnek egyes étapejai az emberi nem fejlődése folyamán: ösztönszabadság, akaratszabadság, lélekszabadság. Ez a független elhelyezkedés azonban csak úgy lehetséges, ha minden individuum elhelyezkedésének a törvénye ugyanaz: azaz ha egységes a morál. Az abszolút függetlenség nem egyéb, mint végletének – s csak látszólag ellentétének –, az alkalmazkodásnak megállapodása a legmagasabb lendületen. Úgy tudjak elhelyezkedni, tehát oly finoman és szervesen tudjak alkalmazkodni, hogy a lehető legkevesebb ponton kelljen újra alkalmazkodnom. A vallás radikális hivatása: adni az egységes morált. Látnivaló, hogy a vallás az egyén szabadságért való küzdelem szolgálatában áll, s fejlődése magasabb fokán már maga a küzdelem.
A vallás első szervezője volt ugyan a fajoknak, törvényt adott, és mint alkotmány szerepelt, de ismétlem, a vallás nem a fajok, hanem eleinte a fajok keretén belül, később a fajok keretén felül az egyén szolgálatában állt.
Fényes példára hivatkozhatom. A zsidó vallás volt a világ legspeciálisabb faji vallása: maga volt a zsidó alkotmány, és mégis – Renan a nagyszerű bizonyítóm! – nem volt képes megőrizni a zsidóság faji jellegét.
Az első univerzális vallás a kereszténység. Az Isten megszűnik mint államfő szerepelni, kijjebb helyezkedik a végtelenbe, hogy minden nációjú léleknek meghúzhassa hozzá fonalát köldökzsinórul, kijjebb helyezkedik az indeterminizmusba, hogy lassanként – de nem Spinóza tana szerint valóan – absolutum indeterminatummá nyomorodjék.
A vallások problémája: az egyén elhelyezése az egyetemben.
S miután a vallások az egyén érdekében az egyetem összekapcsolására való törekvések, óriási szervezőerő feküdt bennük, amit az államok, tehát a faji közösségek, kitűnően felhasználhattak. Nos, ez az a narancshéj, amin könnyen elcsúszhatunk!
A fajok a vallásokat mint kitűnő szervező erőket befogadták alkalomnak. A középkori államformák látszólag ízig-vérig katolikusok voltak, de ez csak zsinóros ruha volt német inason, mert mikor a katolicizmus mint szervezet, csak a legminimálisabb faji ténykedést akarta gyakorolni, faji ellenállásra talált. (Investitura harc.) Minden államban így járt, csak nem mindenütt látszott ki ennyire a lóláb. Ekkor aztán megindult a katolicizmusban az a folyamat, amely ma a protestantizmusban kezd csírázni – az antidemokratizálódás. Elzárkózott lassanként a néptől, hogy aztán a fajtól is elzárkózhassék. Pázmány és Zrínyi már ebben a stádiumában találták a katolicizmust, de katolicizmus, mint szervezet, legalaposabban br. Eötvöst s rajta át a magyarságot, mint fajt, 1867-ben ütötte fejbe a vallás és közoktatásügyi tárca ellen való áskálódásában. (Lásd! Halász Imre: Egy letűnt nemzedék.)
Szerintem ebben a stádiumban minden vallás megszűnt egy fajra nézve probléma lenni. S ha van a protestantizmusnak problémája, az mind kevésbé a magyarság problémája, hanem kizárólag a – protestantizmusé.
Azt tartom – s nem hiú enthusiasmusból – hogy olyan vallás, melyet a benne rejlő erők miatt egy fajra nézve problematikussá kell tenni, ma – úgyszólván – csak egy van: a szocializmus. Ennek a vallásnak is van istene, a legkultiválandóbb isten a világon: az Ember. Megkapó történet s a vallásfejlődés leggyönyörűbb részlete az, amelyről talán lesz még írnivaló alkalmam és erőm, hogy miként jutott el az Ember önmaga hasonának, saját álcás valójának az Istennek bálványozásától a helyes istentisztelethez: az öntisztelethez.
A szocializmus az egyetlen vallás, mely eredeti hivatásának él, mert az egyénért harcol a fajt nem bántva, de nem is védve, csak egyénei által erősítve.
