II. Óh, pesti uccák
Csunya, heves, szomorú vackok,
Óh uccák, uccák,
Be szépek és be újak vagytok.
Az ő napos, nagy, mély szemében
S de elgyászultok,
Ha kifelejt belőlük éppen.
Arcából, ami lelketek mondja
S ha bárgyú szívvel
Vagyok bolondított bolondja.
Óh, hirtelen be csúfra nőttök,
Ha elmarad tán
Egyetlen és időn-jött nőtök.
Egykor gyülölt, rút, pesti uccák:
Lábaim hogyha
Ő finom, rossz útjait futják.