Kilencedik jelenet.
Kilencedik jelenet.
Kovalszky, Toby.
Toby: Mester, egy bizalmas szót! Még titok! Azért nem akartam az egész banda előtt szólni.
Kovalszky Bökd ki, fiam!
Toby: Te felelős szerkesztő leszel! A nevedet kiteszik a lapra. Én szuggeráltam ezt a gazdának! Minden dicsőséget másoknak engedek át, csak ennek az eszmének prioritását nem.
Kovalszky (tréfásan): Isten uccse, nem volt rossz ötlet!
Toby: Ne kicsinyeld! Ne restelld megdicsérni! A többiek mérgükben úgyis fel akartak koncolni. Az irigység ette őket. Elkeseredésükben még sztrájkra is gondoltak.
Kovalszky: Ostobaság!
Toby: Persze! Mondtam is nekik! Szemükre vetettem rosszmájúságukat, összeszidtam őket, erre észretértek, megijedtek és ahelyett, hogy ellened sztrájkoljanak, elhatározták, hogy küldöttségileg üdvözölnek és neked ovációt rendeznek. Ez az én művem volt.
Kovalszky: Hiszen te zseniális diplomata vagy!
Toby: Tudok kicsit intrikálni azok érdekében, akiket szeretek!
Kovalszky: Te rohamosan fejlődsz, fiam! És ne mondd, hogy hálátlan vagyok! Jövőre leghülyébb szerelmi verseidet ki fogom adni! Tudom, hogy kell fiatal lírikusokat megjutalmazni!
Toby (szégyellősen): Mester, ha nagyon meg akarsz örvendeztetni, engedd, hogy bemutassalak Bellának!
Kovalszky: Bellának? Nem hítták azt annak előtte Terkának?
Toby: Kérlek, egy szót se Bellának erről a borzalmas eltévelyedésemről?
Kovalszky: És csinos az eheti ideálod, kis csapodár?
Toby: Csinos? nem, ez nem is kifejezés! Istennő!! De ragyogó madonnaszépsége egyenesen csúnyaságnak mondható, ha azt talentumával összemérik! Ilyen tehetséget még nem látott a világ! Nagyobb, mint Duse, sokkal bájosabb, mert humora is van! Kedélye aranyos, mint Blaháé! Szóval Duse és Blaha egy személyben! Ő Duse és Blaha összes qualitásait egyesíti magában!
Kovalszky (száraz humorral): Szép, ha az ember nem szeret túlozni!
Toby: Utálom a túlzást! Te ismersz, milyen keveset hajlok érzelgésre! Mester, gyere el a holnapi premierre! Meg fogsz győződni, hogy még keveset mondtam Belláról! Le fogsz szidni, hogy ezt a ragyogó talentumot úgy lebecsülöm! Fel leszel háborodva ellenem!
Kovalszky: Na, kíváncsi vagyok, drága kis rajongó!
Toby: Te is rajongó leszel. De azután, ha véleményedet megformáltad, kérlek, ne engedd, hogy ezt a ragyogó talentumot a lapban továbbra is üldözzék, elnyomják, megfojtsák!
Kovalszky (mosolyogva): Istenem, megfojtják!
Toby: Erkölcsileg megfojtják! Nem tud haladni! Nem tud előremenni! Most a Műszínkörben tengődik, már régen a Nemzetihez kellett volna szerződtetni!
Kovalszky: És ki az a cudar lélek, ki megakadályozta?
Toby: Lorian! Senki más, mint ő gyilkolja azt a napsugarakból és rózsaharmatból szőtt finom nagy talentumot! Ő a szerencsétlenségünk, boldogságunk megrontója!
Kovalszky: Talán ő is szerelmes Bellába?
Toby: Óh, megölném azt az állatot, ha merészelné szemeit hozzá felemelni. Egyelőre csak üldözi, egyre üldözi! Nem engedi érvényesülni. Legfőbb passziója a referádában nevét kihúzni. Képzeld, minap írtam egy kommünikét, hogy Bella a Beliál lányának huszonötödik jubiláris előadásán a címszerepet veszi át! Képzeld csak, akkor is kihúzta nevét!
Kovalszky: Jó, jó! Ezentúl új állásomnál fogva engedélyezek neked a rovat elején öt sort, ünnepi lapban tíz sort, mely a magyar Duse dicsőségét fogja hirdetni.
Toby: Boldog vagyok! Bella boldog lesz! Örök hála! Majd meglátod, milyen intrikákat fogok érdekedben csinálni!
Kovalszky: Vigyázz, hogy visszafelé ne süljenek el!
Toby: Óh, én tapasztalt róka vagyok! Milyen fényesen rendeztem Bella legjobb barátnőjének tegnapi kifütyülését! Gyere el holnap, itt a páholy. Bella szerepe nem nagy, de trikóban fog megjelenni. Elragadó, bűbájos! Irigylem a közönséget, amelyik először látja! Mert nekem szabad volt már ma megnézni őt!
Kovalszky: Ott leszek. Egy pár tapsoló atlétát is hozok magammal. De fiam, ha a jövő héten kiábrándulsz, engem ne okolj!
Toby: Hát lehet belőle kiábrándulni? Még ha kidob is, szerelmem még lángolóbb lesz!
(Toby el.)
