Első felvonás.
Első felvonás.
(Szegényesen bútorozott szoba. Liszka fehérneműt vasal.)
Liszka: …Mind a gallérok feslettek! Bizony újakat kellene venni! De milyen kínnal tudtuk csak a házbért kifizetni! Parádéra, gallérra, selyemnyakkendőre bizony nem telik! De rongyos gallérral híres író nem járhat! Bohémiában is most nagyra vannak az eleganciával és lenézik azt, ki nem öltözködik kifogástalanul.
Bezzeg a gazda megemberelhetné magát és kirukkolhatna végre a régóta ígért gázsiemeléssel! De csak egyre ígéri, és sohse adja meg. Persze, neki előbbrevaló az autója, villája, palotája! Mit bánja ő, ha munkatársának nem telik még friss gallérra sem! Ilyenek a kiadók! Ezektől függ az író sorsa! És milyen nagyra van a gazda azzal a négyszáz koronával, amit Imrének ad! Hisz ez nagyon szép fizetés, mondta a minap, ebből nagyon tisztességesen, sőt fényesen meg lehet élni! Milyen szerények az emberek, ha mások megélhetéséről van szó! Egyetlen pezsgős vacsorája annyiba kerül, mint a főmunkatárs egész havi gázsija, sőt annál is többe. Milyen bőbeszédűséggel papolt a minap a vén lator! Nem lehet ugyan dúskálni – mondta –, de az állás biztos, biztosabb az állami tisztviselőénél. Emberemlékezet óta az én szerkesztőségemben soha senkit el nem bocsátottak. Persze! Hisz a gályarabság is életfogytiglan tart, nincs menekülés. Így fest a föltétlenül biztos állás is, melyet a „Puritán” szerkesztősége ad!
