Lányi Sarolta: Egy juniusi napra
Mely minden évben visszatérő
Bánatnapokká sokasodván
Az éltem bús évekre fölszabod: -
Mely föl-fölfénylik az élettükörben
És minden tükrözése újra csillag,
Míg el nem vész az idők távolába?
Mértföldjelzőket egy árva úton…?
…Egyszer majd egyre ráomlok, tudom,
Fáradtan, sírva. S nem megyek tovább.