II.
II.
A kereszténység meghalt, és utána jött egy évszázados haláltánc. A nagy egység szétguruló darabjai egyénekké betegedtek, de mint a szétvágott béka tagjai, tovább rángták az egész test táncát. A síró, jajgató, önboncoló, végtelenre szomjas romanticizmus individuális kiadása, halál utáni felcsuklása a kereszténységnek.
A szenvedés szó ezeknél is ott van minden szájban. De ez a szó már nem a Krisztus húsából van, nem ad dogmát, s dogmájában nem teremt egységet, világrendet. Ezek negatív óriások: bennük hal ízekre a volt világ. De ezek még mindig szépek: mert nagyok. S ez a csodálatos danse macabre hatalmas vergődő silhouetteket, nagyszerű jajgatásokat vetít be az irodalomba.
