Móricz Zsigmond: Tavaszi dal
Móricz Zsigmond: Tavaszi dal
Dalba kovácsolt érzés csak nonumque prematur?
Szivem daltalanúl ére kilencedik év!…
Más rohan a forumra, ha szíve ki gyúlada könnyen,
Féltve magamnak én mély tüzemet takarám.
Ámde ma elragad hévvel erős szív férfiu lángja
És ibolyás réten kidalolom nevedet!
Zúgó szellők szárnyra vegyétek, büszke a hangom.
Kis citerám nosza pengj, boldog a dal, mi fakad!
Szivem daltalanúl ére kilencedik év!…
Más rohan a forumra, ha szíve ki gyúlada könnyen,
Féltve magamnak én mély tüzemet takarám.
Ámde ma elragad hévvel erős szív férfiu lángja
És ibolyás réten kidalolom nevedet!
Zúgó szellők szárnyra vegyétek, büszke a hangom.
Kis citerám nosza pengj, boldog a dal, mi fakad!
Éltet adott, tetemet, dús lelket anyám aki szűle:
A te szerelmedben ízza ki bennem az érc!…
Ingatag, tétova életem biztos irányba vezetted
S édes oázisban rám virit íme a Lét!
Habhányt lelkem, Csillagom úgy vezetéd te az áron,
Hogy boldogságnak árama hord ma szinén!
Mind a tiéd, mi vagyok s mi engemet illet:
Drága becézd magadét, drága szeresd magadat!
A te szerelmedben ízza ki bennem az érc!…
Ingatag, tétova életem biztos irányba vezetted
S édes oázisban rám virit íme a Lét!
Habhányt lelkem, Csillagom úgy vezetéd te az áron,
Hogy boldogságnak árama hord ma szinén!
Mind a tiéd, mi vagyok s mi engemet illet:
Drága becézd magadét, drága szeresd magadat!
S én rossz, gazdag ajándékkal koszorúzok akárkit,
Csak téged Szívem fosztalak untalanúl.
Bárkire műhelyemben gloria száll pazarolva,
Csak te maradsz rejtett, ihletem; aki adád!
Ittasan űznek az Élet ízei, hangjai, színe,
Bárha te éltetsz, mint éltet ad a levegő.
S fényt kap bármi rög elfogván sugarát a napomnak:
Bár rajtad suhan át: úgy nemesűl a sugár!
Csak téged Szívem fosztalak untalanúl.
Bárkire műhelyemben gloria száll pazarolva,
Csak te maradsz rejtett, ihletem; aki adád!
Ittasan űznek az Élet ízei, hangjai, színe,
Bárha te éltetsz, mint éltet ad a levegő.
S fényt kap bármi rög elfogván sugarát a napomnak:
Bár rajtad suhan át: úgy nemesűl a sugár!
Ám, ha ki távolról néz életem bérce felé majd:
Látja csodás kékjén létedet én Levegőm!
És ki szivem zengését hallja a fényteli mennyben:
Ódás érzést hall, rólad zengve zenét.
Ime ma elragadott az erős szív férfiu lángja,
És ibolyás réten kidalolom nevedet!
Zúgó szellők szárnyra vegyétek, büszke a hangom!
Kis citerám nosza pengj, boldog a dal, mi fakad!
Látja csodás kékjén létedet én Levegőm!
És ki szivem zengését hallja a fényteli mennyben:
Ódás érzést hall, rólad zengve zenét.
Ime ma elragadott az erős szív férfiu lángja,
És ibolyás réten kidalolom nevedet!
Zúgó szellők szárnyra vegyétek, büszke a hangom!
Kis citerám nosza pengj, boldog a dal, mi fakad!
