Bálint Aladár: A népopera • Beethoven-estéje
Bálint Aladár: A népopera •
Beethoven-estéje
Beethoven-estéje
Március huszonharmadikán este, amikor a »kilencedik« hatalmas szólamai elcsendesültek, a bécsi énekesek, énekesnők lelkesen búcsúztak, lengő kottapapírjaikkal, kendőikkel az elszéledő közönségtől. Ebben a felejthetetlenül forró pillanatban sokaknak eszébe juthatott a teltszájú léha politikusok, üres bankettszónokok, kaszinótöltelékek frázisainak hazugsága a népről, a nemzetről, az államok barátságairól és egyebekről.
Ebben az estében, a közönségnek és az előadóművészeknek páratlan eggyéforradásában több igazság, harmónia, megértés, az emberiség testvéri összetartozásának magasabb fokú emelkedettsége volt, mint minden delegációs díszebéd, milleneumi császárszónoklat kikészített szófelhalmozásában.
Akik e művészi munka tanúi voltak és annak emlékével, szinte fájdalmas meghatottság, feszültség súlyával távoztak, ebben az estében megértették, átélték a szimfónia utolsó tételét, Schiller himnuszát az örömről, a testvériességről. Az ébredő liberalizmus hitvallása, amelyet Beethoven méltónak talált arra, hogy legremekebb remekébe foglalja – a politikusok kezén megkopott, lerongyolódott örökség – a muzsika tiszta tüzében megfürödve egykori tartalmának, igazságának teljességében lángolt felettünk ez este.
Beethoven három remeke volt a műsoron. A III. Leonóra nyitány, a IV. (G-dur) zongoraverseny és a IX. szimfónia. A műsor összeállítása méltó volt a mesterhez és az alkalomhoz. Az előadó művészek szintén.
Lőwe Ferdinánd kitűnő képességeiről, karmesteri tálentumáról azt hittük, újat írni nem lehet. Most, hogy e képességeket a legnagyobb feladat szolgálatába állította, ahogy négyszáz főből álló sereggel magyarázta Beethovent, ismét magasabbra növekedett.
A zenekar és az énekkar anyaga (Wiener Konzertverein és a Singverein) elsőrangú. E két egyesület produkciója mögött lehetetlen volt Bécs több százéves kultúráját nem érezni.
Ebbe a kultúrába kell belevetíteni Beethoven képét. E kultúra tradíciójából szökkent fel hatalmas személyisége. A tradíció e személyiség és e kettőnek teljes megértése a tényezői egy ily manifesztáció számba menő zenei eseménynek. Csak így képzelhető el a kilencedik szimfónia ily tökéletes előadása.
Minden rész, minden szólam tisztán, precízen hangzott. A harmadik tétel kürtszólamát, ami a filharmonikusaink előadásain legtöbbször rosszul sikerül, egyenletesen, zökkenés nélkül hozták.
A G-dur koncert zongorarészét Dohnányi vállalta. Acélos ujjai alól szikrázva csaptak ki a futamok. Klasszikusan nemes egyszerűséggel, páratlan megértéssel játszott.
Lőwe muzsikusai a művészhez méltó kíséretet adtak. Az első tétel melléktémája megríkató módon lágyan ömlött a fafúvókból. Mint egy haldokló, fáradt kézlegyintése. Búcsúzás és ki tudja mi minden.
