Nyugat-matiné.
Nyugat-matiné.
A l0-iki Nyugat-matinéra a Vígszínházat megint utolsó helyig megtöltötték olvasóink, kik értik és tudják, hogy ilyenkor nem a szokásos színházi előadásra gyűlnek – ez a színházak dolga – hanem olyasmire, amit a színházi vállalkozás nem mer, vagy nem bír meg. Így jelent meg a programon elsőnek Babits Mihály, ki a Vígszínház színpadáról Dantét zengette a huszadik századbeli közönség elé. Rövid és finom bevezető szavak után magát a költőt szólaltatta meg – olyan fordításban, mely a magyar íróművészet történetében dátummá teszi a napot, amelyen nyomtatásban áll majd az olvasók előtt. Amit korok és földek szépségét a katolicizmus magába szítt: mind rajta szivárványlik a régi remek ez új magyar zománcán…
Kernách Ilona parasztdrámája következett erre – a darabról külön számolunk be, itt az előadásról kell megírnunk, hogy, kivált Varsányi Irén és Haraszti Hermin a két paraszti nő szerepében olyan volt, mintha magukat is művész formálta volna rá a színpadra – s a közönségről kell megmondanunk, hogy mennyivel értőbb és alázatosabb volt a kis remek értékei iránt, mint másnap a felszínes újságkritika. – Végül Szép Ernőnek Hasbeszélő című kedves és meleg ötletét játszotta el kitűnő maszkban Hegedűs Gyula. Ekkora színész és ekkora színpad szinte nagy volt annak számára, amit Szép Ernő ez igénytelen kis hangulatjátékkal akart – de így is üdén és írójára vallóan hatott. Egy újabb matinéval, vagy talán felolvasó estével nyilván kiállhatunk még nyár előtt.
