Lányi Sarolta: Találkozás
Pedig már észrevett és énfelém tart.
Valami furcsa, fájós félelem
Félős öröm fogott meg és belémmart.
Magamba bukva érzem szégyenem.
Forró fullánkos ujjak zord sora
Trillázva szágúld végig énemen.
(Ó én: szilaj, százhangú zongora!)
És hallgatom hideg, nehéz haraggal,
Késéles ujja míg vérzőre vagdal.
Mikor lesz végre vége, Istenem?
Gyors kézfogás, rekedtes kis szavak…
S egy bágyadt, hűvös pillantás alatt
Elült a vágyjáték a zongorán.