Várady István: Vígasztalan lélek gondolata
Villám, most megsuhíntsad szűz erőd
És ha ki fénynyel vont utadban áll,
Sújtsd le, szívén találva!
Szemelj ki engem, jöjj felém halál!
A halk szobát kerüld, kerüld el őt,
Ki alszik halk szobába:
Hab a habon! … Sújts gondolat, siess!
Gonosz szívemhez tódul még a vér
S kínoz még, feltolúlván!
Mit felhajíték vészes fellegig,
Hogy oszlatván szövetjét, visszahullj
És engem sújts le, hullván!
Alúdjad álmod, lányka, reggelig;
Virúlj virág; szűnj szél; vidék vidúlj
S csillogj csillag, kigyúlván!