Szép Ernő: Álmatlanúl
Ha a sötétség felragyogna:
Benyitna hozzám egy királyné,
Jönne felém és mosolyogna.
Fölém hajolna a királyné,
Angyali szóval szólna hozzám:
Szíved, szemed szebbet kíván-é?
Hányat kívántam én, de hányat,
Ha egy kopogna most az ajtón
S megosztaná velem párnámat.
Kikért úgy fáj a szívem néha –
Egy szűz ha jöne s halk sikolylyal
Ágyamra hullna elalélva.
Hallgatni a verést szivében,
Színésznőt, kis lotyót, akárkit.
Miért nincs egy kócos cselédem?
Éjszaka, ha kerül az álom
És hánykolódni a sötétben
És gondolkozni a halálon.