7.
7.
Ki tudja, mi lehetett még e lélek mélyén, milyen el nem ért célok tették tragikussá életét? A munka, amit véghez vitt, így is óriási s a magyar irodalom terén a legnagyobb erőfeszítést jelenti. Ő még semmit sem talált: s utána már Vörösmarty sem volt képtelenség.
Sokféleképpen volt megkötve, sok oldalról volt körülhatárolva. Családja gondjai s a gazdaság sivár robotja őrölte művész lelkét. És nemcsak a nyelvanyag hiányzott. Nem volt igazi művészmiliő, mely irányítsa, segítse kibontani küszködő erőit és megértse. Kazinczynál a jóakarat nem pótolta a zsenit. Innen az a korlátoltság, mit Berzsenyinél – különösen prózai műveiben és leveleiben – sokszor észreveszünk. Kölcsey kritikája után felpanaszolja Kazinczynak, hogy a támadást sok helyén még nem is érti. Ezt a nagy művész-zsenit is körülzárta keleten lakó faja fátuma.
Egész igazi valójával nyelve művészetének élt s ezért volt gyógyíthatatlan seb a Kölcsey kritikája. Aki oly nagyszerű iramodással törtet a tökéletesség után, elszenvedheti-é, ha életét elhibázott ugrásnak látja?
Vajon lesz-é egyetemes értelme valaha annak a kultúrának, melynek ennyi nagy tragikus hőse van? Kitörölhet-é a jövő ennyi mártír életet az emberiség elvégzett munkájából?
Forr a világ bús tengere, ó magyar!
