Ignotus: Fejek
Ignotus: Fejek
Lukács László még mindig nem tud belenyugodni, hogy az ellenzék fejeket követel az ő atrocitásai fejében – s kivált hogy az ő: császári kinevezéssel vezérivé kent fejét. Ha valami, úgy ez mutatja, mennyire nem gondoltak sem parlamentarizmusra, sem egyébre, akik állítólag az egészsége helyreállítására rúgták hasba a parlamentet. Ha Tisza, ha Lukács nemcsak megmenteni akarta volna az alkotmányt, de hinne is benne, akkor június negyedikén, miután a véderőjavaslatot törvénybe erőltették, maguknak kellett volna elcsapniok magukat, lemondaniok még mandátumukról is s minden erkölcsi huszonötöt vállalniok, mondván: »Így bűnhődjék, ki, bár legszentebb okból is, de kezet mert emelni törvényre s alkotmányra!« A parlamentarizmus ott kezdődik, ahol a méhnek, ha már szúrt, ottszakad a fullánkja. Vannak esetek, mikor a hazafinak kötelessége a curtiusi ugrás, s lehet, hogy a véderőreform ellen való obstrukció ilyen eset volt. De akkor: ha Curtius, hát szegje is a nyakát! De Curtius, aki mentőponyvát tartat maga alá: az nem Curtius, hanem légtornász.
