Ignotus: Angol federalizmus
Ignotus: Angol federalizmus
Még szememben rezegnek az Andrássy minapi Nyugatbeli sorai, azzal a divinációs meglátásukkal, hogy Anglia ma a világnak legdemokratikusabb s egyben leghaladottabb világa, mikor egy új adatát olvasom e haladásnak, egy új próbáját e politikára született fajta nagyszerű elfogulatlanságának. A hír azt mondja, hogy Asquithék most nemcsak az ír home-rule-lal vannak elfoglalva, hanem ez csupán része egy nagyobb federációs tervnek, mellyel a hármas királyságot több önjogú részre akarják osztani, mindegyik igazán maga ura lévén, külön-külön teljes hatalmú parlamenttel és kormánnyal is, a nagy kormánynak s a nagy parlamentnek csak a legfőbb birodalmi ügyek, szinte csakis a külpolitikaiak s védekezésiek maradván meg. Káprázatos vakmerőség: darabokra akarni tépni az egységes anyaországot – ugyanakkor, mikor inkább minden jó hazafi azon töri fejét, mint lehetne még a gyarmatokat is szorosabb egységbe csatolni hozzá! … Szemre ez csakugyan vakmerőség s szakításnak tetszik az imperialista álommal – valójában (és zsenialitására vall a liberálisoknak, hogy észrevették) egyetlen módja a valóraváltásának. A védővám, amire Chamberlain gondolt, nem tudta megtenni – reakció és elzárkózás nem jó abroncs angol nemzeteknek. Magában az ír home-rule valóban megfontolandó, kivált a protestáns Ulster miatt, mely nem hajlandó ír kormányzat alá kerülni angol kormány alól. De ha Ulster is, Irland is, talán Wales, talán Skócia, talán e nagyszerű nemzet minden kisebb ősszigeti és újgyarmati egyénisége külön a maga gazdája lesz s valamennyinek egyformán futja a számadása, akkor valamennyi egyformán tart rá, hogy összetartozzék, s a világ legnagyobb, leghatalmasabb s legszabadabb közösségének oltalmában tudja bátorságban az ő külön életét. Kolumbuszi és kopernikuszi zsenialitású ez a gondolat – politikai és imperialista hasznosítása annak az egyéb téren megfigyelhető jelenségnek, hogy mentül inkább rétegeződik osztályokra és harántozódik érdekcsoportokra a társadalom, annál jobban kialakul, magától, egy erős központi hatalom szüksége, s e társadalom éppen federalizáltságánál fogva szorul igaz egységbe. Mialatt az erdőt a fáktól nem látó német centralisták jajgatnak, hogy az ő birodalmuk még mindig elég egységes, mert részei még mindig megvannak: a kívülről néző angol meglátja, hogy a német az ő federált egységével lett neki egységesen erős versenytársa vízen, szárazon, műhelyben és boltban.
