Ady Endre: Zuhanás a semmibe
A Semmibe
S minden készet nemesen másnak hagyni.
S késlekedik
Mint vicinális sötét kis vidéken.
Életemet,
De az a gúnyos Sors nem akarja.
És a Halált
Én invitáljam előbb és előre?
És örülök,
Hogy, úgyahogy de élőn megmaradtam.
És utamon
Szabad az út, csak jönnének még többen.
S mégis élve
Semmisülni, élni, vágyni és kapni.