Ady Endre: Holnapra gyógyuló bánat
Ady Endre: Holnapra gyógyuló bánat
Megful a leggyönyörűbb kedv is
Hátán a vén Sors-lépnek,
Melyre ostoba madarakként
Ragasztóan szállat az Élet.
Hátán a vén Sors-lépnek,
Melyre ostoba madarakként
Ragasztóan szállat az Élet.
Oh, Végzet véges szörnyűsége,
Óh, Élet, röndes dőre
Mért nem figyelsz szemmel, vas-markkal
A gyenge, tétova Időre?
Óh, Élet, röndes dőre
Mért nem figyelsz szemmel, vas-markkal
A gyenge, tétova Időre?
Oh, örökös, zárt határosság,
Dalos húr, mely elpattan,
Hát nem lehet semmikép élni
Tágabban, mindig, szabadabban.
Dalos húr, mely elpattan,
Hát nem lehet semmikép élni
Tágabban, mindig, szabadabban.
Utálatos, befejező Vég,
Rút pontja az Istennek,
Mért nem tarthat minden örökké
S a dolgok néha mért pihennek?
Rút pontja az Istennek,
Mért nem tarthat minden örökké
S a dolgok néha mért pihennek?
Hát miért van befejeződés
S szünése délceg vágynak,
Születésekor halált mért hord
Minden dicső, szép megkivánat?
S szünése délceg vágynak,
Születésekor halált mért hord
Minden dicső, szép megkivánat?
Hát miért nem teljesedünk be
Tengeres folyók módján,
Kacagva tele kacagással
Trombiták buta lefuvóján?
Tengeres folyók módján,
Kacagva tele kacagással
Trombiták buta lefuvóján?
Bús csömöre a Szerelemnek
S feneke a pohárnak,
Oh miért is van, miért is van
Már-holnapra gyógyuló bánat?
S feneke a pohárnak,
Oh miért is van, miért is van
Már-holnapra gyógyuló bánat?
