Lányi Sarolta: Ha valaki így írna
Ki sóhajtásaid megszámolom
S becézve, lágyan tenyerembe fogva
megcsókolom e bús galambokat.
Mindegyik rebbenős mosolyvirágát
Titokban fölszedem az út porából
S elrejtem szívemen, bársonyburokban.
A vágyadat, e hűszemű kutyát,
Kit elkergettél, fölkutatni messze,
Vajh él-e, él-e érted valaki?
Hallgasd szavam, mint én hallgattalak,
Nézd két szemem, csak téged néznek ők.
Fogadd szivem. Kisasszonyom, szeretlek.