Ady Endre: Az ismeretlen Ada
Te vagy ez, ismeretlen Adám,
Kít fájlak, iszlak s nem ismerlek,
S aztán egyszerre el – tova – tünsz
Csalással, bünnel és homállyal.
Bolond életemnek dáridós
Izletes, tegnapi koboldja.
De a halálig Te megmaradsz,
Megmaradsz egész a halálig.
S úgy, amiként én képzelem:
Szivembe jóestét köszönnél.