Laczkó Géza: Sárga oltár-gyertya
A Tavasz vonaglik termő szerelemben.
Meddő magányában, tar fejű kőszálon
Mered a kolostor felhő-futás ellen.
Tömjénfűst selymének foszlányai úsznak.
Csuhás sok barát ott és az ifjú gvárgyán
Felszóval zengenek hozsánnát az Úrnak.
Úgy hajlik imára, azt hinné az ember,
Hit pallosa sújtá őket ott halálra.
Az utolsó sorból, önös szerelemmel,
Vágyban felfeszülő női testnek látja.