Lányi Sarolta: Tavasz szól:
Lányi Sarolta: Tavasz szól:
Leány, derekad mért remegő,
Mint fiatal fa, amit a szél ráz?
Szemed beborúltan el hova méláz?
Mint fiatal fa, amit a szél ráz?
Szemed beborúltan el hova méláz?
(Ne félj, mert te vagy a nő, az erő.)
A napnak, ahogy vagy, add oda magad,
Kék ereken át hadd tüzesítse véred,
Ne félj, ha perzsel, ne bánd, hogy éget.
Kék ereken át hadd tüzesítse véred,
Ne félj, ha perzsel, ne bánd, hogy éget.
(Láncot kovácsolj, ami nem szakad.)
Csókláncot forrassz abban a tűzben,
Mert tart az örökkön, rozsda se sérti
És, amit őröz: boldog alázat.
Mert tart az örökkön, rozsda se sérti
És, amit őröz: boldog alázat.
Ha mikor eljő érted a férfi,
Ahogy itt állasz, kipirúlva, szűzen,
Add oda, add oda, add oda szádat.
Ahogy itt állasz, kipirúlva, szűzen,
Add oda, add oda, add oda szádat.
