Jászay-Horváth Elemér: Kínok gyönyörüsége
Istennek tetsző, szent félelemben,
Megtanítottak magamba szállnom,
Minden bánatban tetszést találnom.
Vérek hullása kedvelt az úrnál.
Ha szolgatartók korbácsa ver meg,
Nehéz csapási hozzá emelnek.
Eljön az óra, mely felmagasztal,
Üdve igaznak, pokla a gaznak …
Vallom ezt szentül ma is igaznak.
Magamba szállva magasan szállok,
Aláztatván sem görbül a csontom,
Szivemnek vérét szótlanul ontom.
Dicső megállni vihar verését.
A szálfák törnek, de nem inognak.
Férfi-mulatság kéje kínoknak.
Pusztulni égi, nagy szerelemben:
Szakértő szivek ily végre vágynak,
Hála a papnak s marquis de Sade-nak.