Szabó Dezső: Henri Maassen: La Poésie paroxyste Nicolas Beauduin, Liége
Szabó Dezső: Henri Maassen: La Poésie paroxyste
Nicolas Beauduin, Liége
Nicolas Beauduin, Liége
Egy kis füzetke, egy nagy lélegzetre való naiv lelkesedés, reklám Beauduinnek, kétharmad részét az ő verseiből vett szemelvények teszik ki és így is el lehet egy szemnyitással nyelni az egészet. Önmagában nem érdemelne egy irgalmas kiáltást, de mint a most fővő irodalomnak egy buboréka: szeretetreméltóan érdekes. Volt eddig: poésie romantique, parnassienne, symboliste, naturaliste, romaniste, instrumentiste, sociale, socialiste, futuriste, intégraliste, naturiste, dynamiste és sokszorosan stb. Íme van: poésie paroxyste is. Ha szabad a füzetke lelkes svungjait érthető mondatokba foglalni s Bergson és Nietzsche terminusokkal vegyített galagyolásaitól megtisztítani, a poésie paroxyste a következő volna: folyton teremtőleg és lehető legintenzívebben kell megélni az életet és ez az élet nyilvánul meg a poésie paroxyste-ban. Hajhászni kell az izzó lelkiállapotokat, egész életünkkel bele kell ölelkezni az életbe s ennek az ölelkezésnek a mámorát égő, rikító szavakban, hajráritmusokban kiujjongani és kijajgatni. Az öreg Dyonisos a markába nevetne, ha hallaná, hogy ezt a programot »poésie nouvelle«-nak nevezi a szerző. Különben Beauduin tényleg nem közönséges erő és Maassen jól látja – máskép nem is lehet látni – hogy sokban rokon Whitmannak és különösen Verhaerennel (Beauduinnek két gyűjteményét ismerem: Le chemin qui monte és Les triomphes). Sok az üres szótoporzékolás nála, de néha hatalmas erővel ujjongja szavakká magát. Bár ez az élettombolás, ez a »paroxysmus« nála is, mint Verhaerennél, igen sokszor inkább hisztérikus konvulzió, mint egy erős egészséges élet túláradása. Egy pár jellemző sor:
Mon esprit furieux, trouble, exalté, par bonds
Multipliés et vifs, pérpétrera l'intense,
Dussé-je au fond de tout rencontrer la démence
Avec sa soeur, la mort marchant ŕ son côté.
Mortel, peut-ętre!
Eh bien, je veux l'éternité,
Je la veux et je l'offre ŕ mon âme,
Je la lui donne au sein du délire de flamme
Qui m’embrase, et je veux supcęme au decevant
M'y plonger tout entier et m' y plonger vivant,
Participer déj'ŕ de la vie inféconde,
Vivre de l'existence unanime du monde.
Multipliés et vifs, pérpétrera l'intense,
Dussé-je au fond de tout rencontrer la démence
Avec sa soeur, la mort marchant ŕ son côté.
Mortel, peut-ętre!
Eh bien, je veux l'éternité,
Je la veux et je l'offre ŕ mon âme,
Je la lui donne au sein du délire de flamme
Qui m’embrase, et je veux supcęme au decevant
M'y plonger tout entier et m' y plonger vivant,
Participer déj'ŕ de la vie inféconde,
Vivre de l'existence unanime du monde.
Bizonyára ehhez a költészethez sok naiv hit szükséges. – Je veux l'eternité! – Hány hasonló kiáltás veszett el. Így van az »új költészet« parázs-szavai közt a tavalyi hó hűvös melankóliája.
