7. EPILÓG.
7. EPILÓG.
Jár a szél, jár az év örökké
tűnik mint óriási rostán,
A múltak neve: soha többé,
A jövő neve: mindig eztán.
Most farsang. Berta, Margit, Ágnes
leng könnyű gázban, lenge tüllben –
S a föld, ez óriási mágnes
tétlen kering a langyos űrben.
tűnik mint óriási rostán,
A múltak neve: soha többé,
A jövő neve: mindig eztán.
Most farsang. Berta, Margit, Ágnes
leng könnyű gázban, lenge tüllben –
S a föld, ez óriási mágnes
tétlen kering a langyos űrben.
Tétlen kering és hordja hátán
vidám Bertát, Margitot, Ágnest,
s lassan hálózza át a Sátán
ezt a rabtartó szörnyű mágnest.
Sátán hálója semmi volna,
az ördög bácsi jó barátunk:
de fáj örök körünk unalma,
jaj, hogy e körből ki se látunk.
vidám Bertát, Margitot, Ágnest,
s lassan hálózza át a Sátán
ezt a rabtartó szörnyű mágnest.
Sátán hálója semmi volna,
az ördög bácsi jó barátunk:
de fáj örök körünk unalma,
jaj, hogy e körből ki se látunk.
Jaj, hogy e kör szabván örökre,
világ vetése, nem aratni!
világ virága, nem gyümölcsre
hullik az ördögöt mulatni
Mulatni, bár kacaghatatlan
kínunkon, mely perc néki s álom
mulatni e haladhatatlan
szünetlen úton, szörnyű záron.
világ vetése, nem aratni!
világ virága, nem gyümölcsre
hullik az ördögöt mulatni
Mulatni, bár kacaghatatlan
kínunkon, mely perc néki s álom
mulatni e haladhatatlan
szünetlen úton, szörnyű záron.
Ó boldogok, kik régen éltek
és boldogok, kik meghaltak,
akik nem tudtak és reméltek,
akik hittek s csalódva csaltak,
akik hittek, de nem a mennynek,
hittek a földnek, földi útnak:
kik hitték, hogy nem körbe mennek,
s mert egyre mennek, tova jutnak.
Boldogok ők, miként a rab, ki
nem tudja még, hogy háza börtön,
nem tudva, hogy itt kell maradni,
utaztak az égbe a földön
Volt, volt a föld az ég vasútja,
szállván az űrbe tova vélük,
most csak forgó malom az útja
s tapossuk, mint lovak a szérüt.
és boldogok, kik meghaltak,
akik nem tudtak és reméltek,
akik hittek s csalódva csaltak,
akik hittek, de nem a mennynek,
hittek a földnek, földi útnak:
kik hitték, hogy nem körbe mennek,
s mert egyre mennek, tova jutnak.
Boldogok ők, miként a rab, ki
nem tudja még, hogy háza börtön,
nem tudva, hogy itt kell maradni,
utaztak az égbe a földön
Volt, volt a föld az ég vasútja,
szállván az űrbe tova vélük,
most csak forgó malom az útja
s tapossuk, mint lovak a szérüt.
Ezen az unott régi pályán
e csüggesztő, hitetlen hittel,
bamba tűréssel, mint a bárány
hányszor robotlunk még mi itt el?
Haladva és haladhatatlan
megállhatatlan, alhatatlan
maradva és maradhatatlan,
és telhetetlen, halhatatlan?
e csüggesztő, hitetlen hittel,
bamba tűréssel, mint a bárány
hányszor robotlunk még mi itt el?
Haladva és haladhatatlan
megállhatatlan, alhatatlan
maradva és maradhatatlan,
és telhetetlen, halhatatlan?
KABALA.
Egy:
mennyi mindent próbáltam én, – de minden egyre megy.
mennyi mindent próbáltam én, – de minden egyre megy.
Kettő:
az egyből kettő sohse lesz, – magányos lelke meddő.
az egyből kettő sohse lesz, – magányos lelke meddő.
Három:
rossz útra visztek, életem, szerelmem és halálom!
rossz útra visztek, életem, szerelmem és halálom!
Négy:
négylevelű nyíl utadon, – vakon mellette mégy.
négylevelű nyíl utadon, – vakon mellette mégy.
Öt:
a sorsod öt kemény pecsét: ne hidd hogy föltöröd.
a sorsod öt kemény pecsét: ne hidd hogy föltöröd.
Hat:
bár építnéd mézednek a szép hatszög mézfalat!
bár építnéd mézednek a szép hatszög mézfalat!
Hét:
de te utazni keresed a Göncöl szekerét.
de te utazni keresed a Göncöl szekerét.
Nyolc:
a nyolc a harapófogó, hogy égve fölsikolts.
a nyolc a harapófogó, hogy égve fölsikolts.
Kilenc:
kilenc hónap, miért tevéd, hogy engem fölteremts?
kilenc hónap, miért tevéd, hogy engem fölteremts?
Tíz:
az egyhez még egy nulla kell, a léthez Léthe-víz.
az egyhez még egy nulla kell, a léthez Léthe-víz.
Tizenhárom:
hiszen várom,
majd jön valami semmin út, valami vizen álom.
hiszen várom,
majd jön valami semmin út, valami vizen álom.
