Ady Endre: Bosszus, halk virágének
Zsoltárok könyve 71.)
S tovább viritsak Te szép, álnok
Nagy parkodban,
Miként a fiatal virágok?
Minden plántáknak ültetője:
Bú és gaz hogy
Leghűbb virágod be ne nőjje.
S minek rostjait nedv-ár rójja,
Uram, Isten,
Mind a Te parkod virulója.
Szirom-kincseket kire költél,
Neked drága
Mind, akit ifjan meg nem öltél.
Nem fogja be kufár szegénység,
Neked mindegy
Virág-ifjuság, virág-vénség.
Virágozzék, mig ki nem rántod
Ős kertedből.
S ugy-e szépek a vén virágok?
Ifjas truccal mégis rám törnek.
Látod, látod:
Kölyök virágaid gyötörnek.
Hogy szerelmed virág-hóbortja
Az a vénség,
Mely vénségét ifjuan hordja.
Fekete rózsáért sovárog
S vágyad teltét
Virág-vénülésig bevárod.
Élek, ha diktálod, hogy éljek,
De vigyázz rám:
Lázongnak a virág-cselédek.
Virágoztam ahogy akartad,
Mit akarsz még:
Virágozzak vagy rontva halljak?
Neked, Te, egyedül nem dőre
S kénkövekkel
Csapnod minden leselkedőre.
S tovább viritsak. Te szép, álnok,
Nagy parkodban,
Miként a fiatal virágok?