Pásztor Árpád: A Volgán
Pásztor Árpád: A Volgán
Letéptem síró földi láncom,
Szabad vagyok… Szabad
Fehér hajón, villó hullámon
Ringat az áradat.
Szabad vagyok… Szabad
Fehér hajón, villó hullámon
Ringat az áradat.
Mögöttem bús fekete évek,
Könnyelmű küzdelem.
Uj partok árbocerdejének
Röpít most a jelen.
Könnyelmű küzdelem.
Uj partok árbocerdejének
Röpít most a jelen.
Víz, erdők szent egyszerűsége
Lágyenyhén vesz körül,
Magam vagyok hát ujra… Végre!
Megnyugvó egyedül.
Lágyenyhén vesz körül,
Magam vagyok hát ujra… Végre!
Megnyugvó egyedül.
Az emlékek kopott ruháját
Magamról levetem,
Friss szellők uj ingása jár át,
Érjen szűz meztelen!
Magamról levetem,
Friss szellők uj ingása jár át,
Érjen szűz meztelen!
Vadludak éke száll a légben,
A nyírerdő arany…
Természet!… Hozzád kell csak térnem,
Hogy felleljem magam!
A nyírerdő arany…
Természet!… Hozzád kell csak térnem,
Hogy felleljem magam!
