Lesznai Anna: Indus mese
A gyümölcsösfák illatoztak –
A szolgálók virágot hoztak –
Indus király sétált a kertben.
…Tavasszal is akadnak ágak
Melyeknek kora lombja szárad –
Egy asszony rőzsét szedve hajlott.
Az alkony már pirúlva szállott
És elszéledtek a szolgálók –
Láttára a király megállott…
Kertjében az Indus királynak.
A pillanatok csókká váltak
És áldott ölü lőn az asszony.
Azt menten a királyhoz vitték.
De a palotában nem hitték,
Hogy a gyermek királyi vérű.
Rózsaszin kezét felemelvén:
„Királynőnek csüggök a mellén”…
Ime a csodás kisded szólal:
Hogy csókkal magánál marasszon,
Királynő legyen minden asszony
Ki méltó volt királyi vágyra!”
Mellőzés, feledés és bánat
Koldussá többé nem alázhat –
Engem is magadhoz öleltél.
A könnyü le nem mossa rólam –
S mert egyszer szerelmesed voltam
Királyasszony leszek halálig.