Szilágyi Géza: Kézcsók
Az ajk, amelyen hajdan
Hevében csókos ütközetnek
Láz ördögei hemperedtek…
Tenger tisztító jajban.
Már nem duzzasztják öklös vágyak,
Hűvösen bágyadt bár, de lágyabb.
Mert lelkem virraszt rajta.
Nemesülten gyöngédre érett,
Immár egy szűzi kézhez érhet.
Hogy ajkammal a lelkem
Mint sötét gyászmadár reszketve
Rászálljon holt-fehér kezedre…