Babits Mihály: Esti imádság • melyben a költő kéri a Múzsát, hogy az elköltözött lelkekért imádkozzék.
Babits Mihály: Esti imádság •
melyben a költő kéri a Múzsát, hogy az elköltözött lelkekért imádkozzék.
melyben a költő kéri a Múzsát, hogy az elköltözött lelkekért imádkozzék.
Üdvözlégy Máriára harangoz a harang
de meg se hallva hal ki házak közöl a hang.
Midőn a föld közömbös, talán a menny megért:
imádkozzunk ma Múzsám a minden lelkekért,
de meg se hallva hal ki házak közöl a hang.
Midőn a föld közömbös, talán a menny megért:
imádkozzunk ma Múzsám a minden lelkekért,
kik bolygva – s vajjon ők is tudják-e, merre? mért? –
nyerik talán az égtől amit a föld remélt;
kik utban és felezve lét és nemlét honát
lesik talán a földtől amit az ég nem ád;
nyerik talán az égtől amit a föld remélt;
kik utban és felezve lét és nemlét honát
lesik talán a földtől amit az ég nem ád;
kiket közel megérez a fínomúlt ideg
s sok gyenge nőt sötétben ludbőröz a hideg;
akiktől fél a gyermek, ha csendben fél maga;
akiknek szenvedése borzongat éjszaka;
s sok gyenge nőt sötétben ludbőröz a hideg;
akiktől fél a gyermek, ha csendben fél maga;
akiknek szenvedése borzongat éjszaka;
kiknek lehére fodrot vet síma tón a hab
és elhomályosúl a fényes tükördarab;
akiknek rémes esten ajkukról sír a szél
s ujjuktól ing az asztal s báj koppanás beszél;
és elhomályosúl a fényes tükördarab;
akiknek rémes esten ajkukról sír a szél
s ujjuktól ing az asztal s báj koppanás beszél;
kik bolygnak milliónkint teretlen téreken
s kiderül szenvedésük a végitéleten:
azokhoz sok közünk és eleven nincs utunk:
azok közül jövünk és azok közé jutunk.
s kiderül szenvedésük a végitéleten:
azokhoz sok közünk és eleven nincs utunk:
azok közül jövünk és azok közé jutunk.
Ismertem egy leánykát, szép volt és halavány,
és elrepült a lelke egy szennyes éjszakán.
Mit csinál, árva lélek, föld felett, ég alatt?
Sápadt teste azóta a sírban elrohadt.
és elrepült a lelke egy szennyes éjszakán.
Mit csinál, árva lélek, föld felett, ég alatt?
Sápadt teste azóta a sírban elrohadt.
