Ady Endre: Az örökké elváltak
Ady Endre: Az örökké elváltak
Végsője is szalad lihegve
Kiméráim régi sorának
S szökött katonákért most kapok
Bebocsáttatást a szivekbe.
Kiméráim régi sorának
S szökött katonákért most kapok
Bebocsáttatást a szivekbe.
Hát nem oly vad a sok „vad álom”?
Föloldozást kap szenvedőjük?
Jó szivek, hát im itt „a költő”
S mult álmai, – én már utálom.
Föloldozást kap szenvedőjük?
Jó szivek, hát im itt „a költő”
S mult álmai, – én már utálom.
Valahová későn felértek,
Multam egy véres hegy-csúcsára,
Már csak multat és verset kaptok:
Egy idegen kacag felétek.
Multam egy véres hegy-csúcsára,
Már csak multat és verset kaptok:
Egy idegen kacag felétek.
Örök lesz nem-találkozásunk,
Mert késtétek nyomom örökkön
S mert jajaimnak és magamnak
Halállal is más lessz a másunk.
Mert késtétek nyomom örökkön
S mert jajaimnak és magamnak
Halállal is más lessz a másunk.
Halál után is ki-kikelve
Lobogó uj és uj alakban,
Előletek ugy rohanok majd,
Miként eddig: későn szivelve.
Lobogó uj és uj alakban,
Előletek ugy rohanok majd,
Miként eddig: későn szivelve.
Jó szivek, ti cammogó nullák,
Kikkel be vágytam találkozni,
Óh, jaj, miként lettünk egymásnak
Örökké elvált csillag-hullák.
Kikkel be vágytam találkozni,
Óh, jaj, miként lettünk egymásnak
Örökké elvált csillag-hullák.
