Telekes Béla: Kleist
Telekes Béla: Kleist
Te roncs remek, te fiu arcu férfi,
Te bölcseségnél drágább őrület,
Kiből úgy zengtek ama vágy igéi,
Mely csak tökéletességért eped, –
Mint birtál te itt csak addig is élni,
Mint birtál te itt csak addig is élni,
Míg meg nem ölted életedet?
Te bölcseségnél drágább őrület,
Kiből úgy zengtek ama vágy igéi,
Mely csak tökéletességért eped, –
Mint birtál te itt csak addig is élni,
Mint birtál te itt csak addig is élni,
Míg meg nem ölted életedet?
Születnek olykor szent balsors sötétjén
Óriás lelkek, csupa láng, mesés fény…
Csodás álmokat valóvá teremtve
Ragyogást szórnak ők minden szivekbe,
Óriás lelkek, csupa láng, mesés fény…
Csodás álmokat valóvá teremtve
Ragyogást szórnak ők minden szivekbe,
Hódoltok nékik, rózsát, babért szórva
De mit ér nekik a babér, a rózsa?
Dal, kép, szobor, rím nyomán csupa mély seb…
A szív mindég egy álommal szegényebb!
De mit ér nekik a babér, a rózsa?
Dal, kép, szobor, rím nyomán csupa mély seb…
A szív mindég egy álommal szegényebb!
Óh ne mondjátok, hogy isten kegyeltje
Kinek így pusztul váltig a szíve, lelke
S csak úgy boldog, ha ráborul a sírhant
Mikor még legszebb álma el nem illant.
Kinek így pusztul váltig a szíve, lelke
S csak úgy boldog, ha ráborul a sírhant
Mikor még legszebb álma el nem illant.
