Füst Milán: Óda Móricz Zsigmondhoz!
Füst Milán: Óda Móricz Zsigmondhoz!
Sok lovas poroszkált már e gömbölyű földön, Móricz Zsigmond!
Kis sárga lován ment lassacskán némelyik Mekka felé, (árva zarándok!) Másik
Északibb tájon sárga szántóföldek közt ballagott aratáskor. – Ki látta?
Ezek közűl többet, mikor éppen erős napsütés volt s hullott
Az arany fényesség s a csoportos nép tétlenűl ődöngött a forró tereken
Ezek közűl néhányat hirtelenűl s nagy kiáltással a magasba,
A fény örök forrása felé kiemeltél, hogy mindenki nézhesse!…
S a sok, sok ember, (ki nem láthatja másikát, lévén feketén összetömörűlve a szinten,)
Újjongott és tapsolva örűlt, hogy van, aki nagylelkű, aki forró délben
Remekszép látványosságot, tűzijátékot tartogat néki,
Gyönyörű mulatságúl eltikkadt lelkének e tikkasztó vidéken:…
Kis sárga lován ment lassacskán némelyik Mekka felé, (árva zarándok!) Másik
Északibb tájon sárga szántóföldek közt ballagott aratáskor. – Ki látta?
Ezek közűl többet, mikor éppen erős napsütés volt s hullott
Az arany fényesség s a csoportos nép tétlenűl ődöngött a forró tereken
Ezek közűl néhányat hirtelenűl s nagy kiáltással a magasba,
A fény örök forrása felé kiemeltél, hogy mindenki nézhesse!…
S a sok, sok ember, (ki nem láthatja másikát, lévén feketén összetömörűlve a szinten,)
Újjongott és tapsolva örűlt, hogy van, aki nagylelkű, aki forró délben
Remekszép látványosságot, tűzijátékot tartogat néki,
Gyönyörű mulatságúl eltikkadt lelkének e tikkasztó vidéken:…
Nagy művész! Hogy ünneped van ma, szívemből felköszöntelek s keserűn
Gondolok tétlen s busongó életemre is, melyben nincsen erő és izzás
Színes képeket vetíteni, csupán feketéket s éjjel!
Sápadtabb fény ez, betegebb, mint a holdé, nem vetekszik ez a nappal
Oly holdé, milyet álmodtam egyszer, hogy volna végtelen messzi,
Volna csupán akkora, mint egy forint s zöld éjszakában
Halkan fénylene végtelen távolban s körötte sokkal szebb csillagok
Szikráznának táncolva szép rendben s kerengve, mint a rakéták!
Gondolok tétlen s busongó életemre is, melyben nincsen erő és izzás
Színes képeket vetíteni, csupán feketéket s éjjel!
Sápadtabb fény ez, betegebb, mint a holdé, nem vetekszik ez a nappal
Oly holdé, milyet álmodtam egyszer, hogy volna végtelen messzi,
Volna csupán akkora, mint egy forint s zöld éjszakában
Halkan fénylene végtelen távolban s körötte sokkal szebb csillagok
Szikráznának táncolva szép rendben s kerengve, mint a rakéták!
Volna kedvem lenni erősnek, mint Te! Lásd, egy leány,
Ha csak az ő szeme látná művészetemet oly szépnek, mint a Tiéd!
De hagyjuk e busongást! Ünneped van ma s borral
Kedvezni akarok Néked s érezni ünnepi, zavartalan örömet!
Látni és mondani: az Isten áldása Terajtad! S kérni:
Ne hagyja ellankadni soha remekelő jobbkezedet!
S balkezedbe, míg munkába merűlsz, tegyen talán boros serleget aranyból!
Néha pénzt, vagy színaranyat, vagy amire épp vágyol! De úgy hiszem én: gyengéd
Feleséged vezesse inkább gyermekednek kis kezét simogatóan
S míg a munkába merűltél, simogassa ő a gyereked kezével
Az asztalon kinyújtott balkezedet!
Ha csak az ő szeme látná művészetemet oly szépnek, mint a Tiéd!
De hagyjuk e busongást! Ünneped van ma s borral
Kedvezni akarok Néked s érezni ünnepi, zavartalan örömet!
Látni és mondani: az Isten áldása Terajtad! S kérni:
Ne hagyja ellankadni soha remekelő jobbkezedet!
S balkezedbe, míg munkába merűlsz, tegyen talán boros serleget aranyból!
Néha pénzt, vagy színaranyat, vagy amire épp vágyol! De úgy hiszem én: gyengéd
Feleséged vezesse inkább gyermekednek kis kezét simogatóan
S míg a munkába merűltél, simogassa ő a gyereked kezével
Az asztalon kinyújtott balkezedet!
