Várady István: Igy holtig a szolgád…
Sem leborulván, fölemelkedéssel:
Inkább igazi kétkedéssel
Szolgállak keményen és gyanakvón.
Boszus ostorzó sóhajokkal,
Harcban, ok ellen csatázva okkal,
De így holtig vagyok a szolgád.
Szolgállak keményen, majd összetörten,
Ártó kardodat ha összetörtem
S esett testek felett megállok:
Így büszkén, de máskor megaláztatottan,
Dúsan itten és kolduson ottan,
Megáradottan és apadáskor:
Lelkembe lassan, vigyázva viszlek,
Mint kényes szobrot szép szobába dísznek,
Mit úri, fínom ízlés megkivánt.