Szép Ernő: Szonett
Szép Ernő: Szonett
Te nem szoktál a zongorához állni
Az elhagyott szobába délután
És oktalan tűnődve és sután
Egy újjal a billentyűkön sétálni?
Az elhagyott szobába délután
És oktalan tűnődve és sután
Egy újjal a billentyűkön sétálni?
Én a kottához fájdalom nem értek,
Csak babrálok fehéren, feketén,
Ilyenkor muzsikus lehetek én
S szerzek magamban végtelen zenéket.
Csak babrálok fehéren, feketén,
Ilyenkor muzsikus lehetek én
S szerzek magamban végtelen zenéket.
A húrok közzül tündérek felelnek,
Képzelt világnak emléke lehel meg,
Múlt bánat cseng, derengő gyönyör sír, rí,
Képzelt világnak emléke lehel meg,
Múlt bánat cseng, derengő gyönyör sír, rí,
Eltört szavai révűlt, ájúlt kéjnek,
Álmodott halálsikolya az éjnek,
Minden… a szívem… nem tudom leírni.
Álmodott halálsikolya az éjnek,
Minden… a szívem… nem tudom leírni.
