Jászay-Horváth Elemér: Vágyak büszkesége
Jászay-Horváth Elemér: Vágyak büszkesége
Asszony, úri kényemre termett,
Léptem vigyázó hódolatos szemek,
Vágyam elébe hajló termet,
Szív, – kérő, igérő szerelmet:
Meg sem tekintelek!
Léptem vigyázó hódolatos szemek,
Vágyam elébe hajló termet,
Szív, – kérő, igérő szerelmet:
Meg sem tekintelek!
Mi van rajtad, mit leszakasszak?
Kivánkozik le rólad a lágy ruha,
Mint hulló szirma ért tavasznak.
Ily vágyat tápláljon a gazdag,
Úri magam – soha!
Kivánkozik le rólad a lágy ruha,
Mint hulló szirma ért tavasznak.
Ily vágyat tápláljon a gazdag,
Úri magam – soha!
Könnyet kivánna szörnyű kedvem,
Tört női testet, mely tusakvón esett,
Vér harmatát hó női keblen,
Mely büszke még és illetetlen:
Zsákmányt, – győzelmeset.
Tört női testet, mely tusakvón esett,
Vér harmatát hó női keblen,
Mely büszke még és illetetlen:
Zsákmányt, – győzelmeset.
Más földnek fellegét hasítom,
Száguldó vágyam gyors lovakon ragad.
Szívem most szűzekre uszítom,
Könyörgő kezed eltaszítom,
Mert kínáltad magad.
Száguldó vágyam gyors lovakon ragad.
Szívem most szűzekre uszítom,
Könyörgő kezed eltaszítom,
Mert kínáltad magad.
Asszony, verj kést fájó szívedbe,
Takarja vágyad tört szemü némaság!
– Érhetlen dolgokért epedve
Rád száll majd lelkem büszke kedve:
Megcsókolnám a szád.
Takarja vágyad tört szemü némaság!
– Érhetlen dolgokért epedve
Rád száll majd lelkem büszke kedve:
Megcsókolnám a szád.
