Jászay-Horváth Elemér: Rosszaság óráján
Jászay-Horváth Elemér: Rosszaság óráján
Be sok virágot hozott ez a nyár!
Be illetetlen vitte vissza mind!
A tűnt tavasznak újja visszaint,
A fák között a szél, az ősz sarlója jár.
Be illetetlen vitte vissza mind!
A tűnt tavasznak újja visszaint,
A fák között a szél, az ősz sarlója jár.
Arany világ még, mely reám ragyog,
Aranyban járnak benn' az emberek:
De hova lett a régi jó gyerek?
– Úgy érzem néhanap, hogy szörnyű rossz vagyok.
Aranyban járnak benn' az emberek:
De hova lett a régi jó gyerek?
– Úgy érzem néhanap, hogy szörnyű rossz vagyok.
Űlök a Rossznak felleges hegyin,
Mellém jó ember ritkán telepűl,
Mint egy komor pap, űlök egyedűl
S álmélkodom az élet bíbor szépségein.
Mellém jó ember ritkán telepűl,
Mint egy komor pap, űlök egyedűl
S álmélkodom az élet bíbor szépségein.
Arcom fakó, palástom fekete,
Bíbora-vedlett, bánatos lepel.
Szívem sötét miséket ünnepel,
Szemembe szúr az éj titkos tekintete.
Bíbora-vedlett, bánatos lepel.
Szívem sötét miséket ünnepel,
Szemembe szúr az éj titkos tekintete.
Óh lennék régi, zord rablólovag!
Vértigris vágyát nyergelném alám;
Egy asszony mellét szétszakítanám:
Szívébe rejteném a rosszaságomat.
Vértigris vágyát nyergelném alám;
Egy asszony mellét szétszakítanám:
Szívébe rejteném a rosszaságomat.
