1.
1.
Úgy képzeltem el a tudóst, amint megtagadja magát és a tudományát és így szól magában:
– Nem fogok többet foglalkozni evvel, amit tudománynak neveznek, és ami semmi fontos dologról sem tud engem biztosítani; mert masinákat csinálni, az nem fontos az én lelkemnek, és játszani képzelt fogalmakkal nem lehet fontos az én lelkemnek. És nemcsak masinákat csinálni való-e az én matematikám és azontúl játék képzelt fogalmakkal? S talán a nagy természet bilincse e matematika, s nemcsak ruha-e, melyet szűk világom mértékére szabtam? Más világban más volna az egyenes, más a görbe, más a párhuzamos; mért volna igazabb az én egyenesem, jobban párhuzamos az én párhuzamosom? Mert így nekem könnyebb okoskodni! nekem könnyebb masinát csinálni! Ó szűkös konvenció! És mi büszkék vagyunk, hogy milyen szépen összevág minden, abban, amit előre úgy komponáltunk, hogy szépen összevágjon.
Kétszer kettő négy-e? Persze, hogy négy, ha elnevezzük négynek.
És ha a matematika nem igaz, melyik tudomány igaz; és ha a kétszerkettő játék, melyik fontos? Tudnak-e valamit a dolgokról? Nem. Csak érzeteket ismernek; de éppen az érzet a legnagyobb rejtély előttük. Mi lehet abban a rengeteg s eredményeire büszke tudós könyvben? Sokat áttanultam s alig képzelhetem, mit tanultam bennük. Mi igaz belőlük? ingatag feltevés mind, egyik eszi a másikat; s ha milliomszor megtörtént valami, mi biztosít, hogy milliomegyedszer is megtörténik? nincs bizonyos törvény és minden tudomány kapujánál ott ül egy kulcsos kis kapus, aranykulcsos, akinek Hit a neve. Minden tudomány rászorul, bár szégyellni őt és szívesen elfelejti, mint meggazdagodott gyerek a szegény szülőjét.
Otthagyok eztán minden tudományt és csak teológiával fogok foglalkozni; a teológia az egyetlen tudomány, amely a XX. században komolyan számbavehető. Ő nem tagadta meg szülőjét, a Hitet, hanem méltó trónra ültette; és míg minden más tudomány Hitének alapja oktalan emberi konvenció, a teológia Hitének alapja az, ami egyedül lehet biztos hitnek alapja: felsőbb kinyilatkoztatás. A teológia az egyetlen mai tudomány, amely végső alapjairól is számot tud adni és nem épül ingatag talajon. Agnosztikus korunk kételye minden tudományt fenyeget, egyedül a teológia van vértezve ellene a priori.
Igaz talán, hogy amit a teológia mond, az mind nem igaz; és az is igaz, hogy voltak idők, amikor az igazságot állították fel a tudományos kutatás ideáljául. De a mai ismeretelméleti kutatások teljesen meggyőztek ennek az ideálnak értéktelen, sőt értelmetlen voltáról. Ez a szó, igazság, csak relatív értelmű, s ha kissé mélyebbre nézünk, voltaképp teljesen értelmetlen s az, hogy a teológia nem igaz, egyáltalán nem ellenvetés arra az állításra, hogy ma a teológia az egyetlen komoly tudomány.
