II.
II.
Igy álmodtam és így igaz.
Örök holdam te vagy,
Most és mindig, a sírig az.
Ne hagyj el, oh ne hagyj.
Örök holdam te vagy,
Most és mindig, a sírig az.
Ne hagyj el, oh ne hagyj.
Te vonzod lelkem tengerét,
Fényességes delej!
Feléd folyik, mindig feléd
Nyugtot seholse lel.
Fényességes delej!
Feléd folyik, mindig feléd
Nyugtot seholse lel.
A lelkem vészes óceán,
Hulláma nem pihen meg.
Állj meg és nézz le ó reám
Partján a szerelemnek.
Hulláma nem pihen meg.
Állj meg és nézz le ó reám
Partján a szerelemnek.
Ha messze mégy, se hagynak
Békén bősz habjaim:
Kiáradnak, kicsapnak
Gyülölség partjain…
Békén bősz habjaim:
Kiáradnak, kicsapnak
Gyülölség partjain…
… Oh hol vagy, szép ezüstfej,
Drágám, én drága holdam?
Ne menj el, ó ne tűnj el,
Hisz még boldog se voltam.
Drágám, én drága holdam?
Ne menj el, ó ne tűnj el,
Hisz még boldog se voltam.
