III.
III.
Az utóbbi időkben – különböző okokból – szerencsés változások kezdenek történni. Generáció nő fel, mely érzi, hogy a két nem létközti életet bűn és bolondság elveszteni. Hogy ki kell élni teljes életünket és a közélet eleven-ható faktorává kell birkózni magunk.
Egyik nagy ok kétségtelenül a francia kultúra fokozottabb hatása. A francia levegő nemcsak a magyar lírát termékenyítette csodálatos virágzásra, hanem szociálisan gondolkodó nemzedéket is nevelt.
A német kultúra nevelése – miért, miért nem – csődöt mondott. A pedantéria átjött a határon, az eredetiség, a mélység a vámon kívül maradt.* A fiatal német erő brutális imperializmusa veszélyes példa hóbortos kannibál-hazafiságra.
Riedl Frigyes ezt már felpanaszolta a B. Szemlében. Neki bizonyára meg van kötve a keze s ha annyit mondhatott, amennyit mondott, az már sokat jelent.
A francia kultúra egyetemesebben emberi. Nyelvének egyszerű logikája könnyebben nevelő eszköz. És nem kell felejteni, hogy Párizs a szociális ideák laboratóriuma. Egy-egy idea felrobban és francia vérrel öntözi a kultúrát. A francia dolgozik tovább.
Párizst évről-évre jobban elöntik a magyarok. És a francia tanulságokon át a többi kultúrában is jobban meg tudjuk látni a lényeget és a hasznost.
Az új generáció belátja, hogy nincs nemzeti szellem nemzeti szellemért, nincs múlt múltért, nincs tudomány tudományért*. Minden arra való, hogy az egyén életét intenzívebbé, a szociális életet gazdagabbá, produktívabbá tegye. Ebben az életben kell cselekvő erő lenni. Ezt a kort kell megérteni. Ezt a megértést kell gyümölcsöztetővé tenni a jövőre.
Tudjuk, hogy a tudományos kutatás posztulátuma, hogy csak a tényeket nézze, minden tekintet nélkül a praxisra. De azért minden fáradságra érdemes tudománynak van applikációja, a teória mellett van: ars-a.
Belátja az új tanárgeneráció, hogy le kell vetkezni a félénk filozoptert. Bele kell vegyülni az élet lökdösődéseibe. Harcolni kell az iskolán kívül.
Belátja, hogy – tiszavirág osztályok és potentátokon keresztül – a történelmi élet annyi, mint: az egyetlen történelmi osztály: a nép evolúciója. A nagy egyének és perszonális hatalmak a szociális élet szelekciói voltak bizonyos funkciók betöltésére. És ha funkcióeltolódás történt, a társadalom előbb-utóbb összetörte az eszközt. Az új generáció élete értékét, célját, érdekeit ebben az evolúcióban keresi.
Belátja, hogy a soknyelvű, fajú, felekezetű Magyarország mozaikdarabjait csak két dolog tarthatja egységbe: 1. az anyagi jólét. 2. a szellemi kultúra. Igyekezik tehát lehetőleg nullra redukálni a felekezetiséget és letöri a faji érzés érdességeit, agresszív nyúlványaival. A szolidaritás tehát egységes kultúrával egy táborba hozni azokat, kik egyformán szenvednek. És tudja, hogy ez a kultúra fegyver és győzelem. Így egyénileg a legteljesebb, szociálisan a leghasznosabb, nemzetileg a jövőt leginkább biztosító életet élheti.
Az új tanárgeneráció az iskolában az objektív békés munka embere. Az iskolán kívül az új magyar társadalom katonája. Katona: mert az új magyar társadalom javáért harcol és elszántságot jelent.
