Lányi Sarolta: Könytelen, mert bűn a bánat
Mert te most is égve-égőn tündökölsz az életemben,
Egyedűl vagy, csodacsillag, megsötétűlt éjjelemben,
Most is rólad álmodom, mert rólad álmodoztam.
Minden elment mostanáig, ifjuságom, az is indúl.
Félve, fájva kérdem én, hogy kell-e élni még azontúl?
Dúl e kérdés, bánt e félés, fáj nekem már minden.
Utánad már semmi sem jön, énnekem már semmi sem kell.
Messziről csak érted élek. Téged nézlek tárt szemekkel,
Könytelen. Ha nézhetek rád, akkor bűn a bánat.