Rozványi Vilmos: Vihar-ének
Csikorogva lazulnak a gályagerendák,
Paskolva nyög a vizek árja alattok.
Vak a mély s kebeléből a fény se' dereng át.
Forrongva, üvöltve röpülnek a hangok:
Ki mer erre ma járni?
Történik-e ottan
Szerelem vagy akármi?
– Csend most vizek árja!
Király van a gályán,
Mellette arája fehér nyoszolyáján!
Ma itt egy új királyélet fogan. –
A király?
Ki az úr a habon,
A király?
Van-e lelked ezer
Te király?
Mind itt vesz az el
Te király!
Ölünk ma, ölünk ma, ez a halál szaka!
Ma lett a királyfi, keresztelésre vár…
Kidobjuk a partra, ahol madár se' jár!