Rozványi Vilmos: Kun László éneke
Szép lyány, Rózsa, mesét mondj,
Bort is tölts a kupámba:
Úgyse' tetted hiába!
Csókot szép lyány kevés ad.
Szállj, Rózsám, az ölembe:
Igy esik az, úgy esik az kedvemre!
A vén fákon aranylomb…
Rózsikát köszöntöm,
Össze-vissza csókolgatom a gyöngyöm!
Rózsikám, kicsikém, enyém vagy!
Az én ágyam virágos:
Ráfeküdni, ölelkezni nem káros!
Búsan ling-leng a szellő…
Hűvös a hold sugára;
Hadd takarlak a királyi palástba!
Hagyd el tündér-mesédet,
Simulj hozzám virágom,
Úgyis kevés a gyönyör a világon!