Rozványi Vilmos: Koldus az országúton
Hölgyem, ha tudnád, mennyit éhezem?
Porfelhős úton pille fény után
Megyek s mosolygok édesen,
Merev szemmel, bután.
Hölgyem, ha látnád, rongyos a ruhám!
Ma nincsen többé párnám s otthonom”
Ezt dúdolom don Rodrigo után,
Lépős ütemben dúdolom
Eszméletlenül, bután
„Tegnap kevély király Hispánián!”
(Nyakkendőmből alkottam ővemet)
Ritkán esik meg, hogy jéggé fagyok,
Jaj csak, ha téli szél nevet
Vidámat és nagyot:
Fa mellé dőlve kissé megfagyok.
S hölgyem, ha tudnád, mily jó ez nekem?
Most már nem csókjaidtol, nem bizony,
Nem attól fénylik a szemem…
Most már… bizony… bizony
Csak úgy, hölgyem, ha pálinkát iszom.
Aláfeküdni, óh, mily élvezet?
Füled sincs már ki, jó don Rodrigo!
A gúnyos szél nagyot nevet:
„A hó alatt be' jó
Füled sincs már kinn, édes Rodrigo!”