IV.
IV.
Ásít a cifra kályha.
Bús-hosszasan nyujtózunk.
Oh jaj, mint hogyha fájna
Hogy holnap más határba'
Ölelünk, csókolózunk.
Bús-hosszasan nyujtózunk.
Oh jaj, mint hogyha fájna
Hogy holnap más határba'
Ölelünk, csókolózunk.
Bilincs a mámorunkon.
Kinézünk ablakunkon…
Hahó, hogy hull a hó!
Kinézünk ablakunkon…
Hahó, hogy hull a hó!
Ásít a cifra kályha.
Testemhez ér a tested.
Ki üt bennünket lelken?
Kinek az árnya lebben
Fölöttem és feletted?
Testemhez ér a tested.
Ki üt bennünket lelken?
Kinek az árnya lebben
Fölöttem és feletted?
Mért könnyes a te arcod?
Mért vívod azt a harcot?
Mért fáj, hogy hull a hó?
Mért vívod azt a harcot?
Mért fáj, hogy hull a hó?
Ásít a cifra kályha.
Oly sírókás a kedvünk!
Mindjobban átkarollak
s megsír a fájdalomnak
Zenés világa bennünk.
Oly sírókás a kedvünk!
Mindjobban átkarollak
s megsír a fájdalomnak
Zenés világa bennünk.
Hosszú az ölelésünk,
Némán, szelíden nézünk…
Hahó, hogy hull a hó?
Némán, szelíden nézünk…
Hahó, hogy hull a hó?
Tizenkét vén határnak
Nincs ördögöbbje nálam,
Nincs nálad angyalabbja,
Kettőnknél boldogabbja
A víg szerelmi vágyban.
Nincs ördögöbbje nálam,
Nincs nálad angyalabbja,
Kettőnknél boldogabbja
A víg szerelmi vágyban.
De hát hol van ma mindez?
Te bánat mire intesz?
Ma mért hull így a hó?
Te bánat mire intesz?
Ma mért hull így a hó?
Hosszút ásít a kályha.
Válik két bolygó lélek;
De jaj, mint hogyha fájna,
Hogy holnap más határba!
Máskép lesz már az élet?
Válik két bolygó lélek;
De jaj, mint hogyha fájna,
Hogy holnap más határba!
Máskép lesz már az élet?
Lemondó bús a gondunk.
Féltő bús csókba forrunk
S csak hull, csak hull a hó!
Féltő bús csókba forrunk
S csak hull, csak hull a hó!
