II.
Száz éve, hogy vesződöm
Az írigy, csúf kilincsen.
A csacska, szép fejecskét
Megint agyon beszélte?
Mit cserfel össze-vissza
Sok írigy nagyanyóka?
Ajtód akár befagyhat…
Nem zörget senki rajta!
Pletykázhatol napestig
S erkölcsért lelkesülhetsz.
S azon törjük magunkat:
Gyönyör zaklassa vérünk!
Virágosabb korában
Nem egy legénynek intett.