Pásztor Árpád: Egy büszke várkisasszony lovas képéhez • XVI. század
XVI. század
Egy pillantásod, és már repülök.
Bár széttárt szárnyam a felhőkbe száll,
Tehozzád füz egy végtelen fonál.
S mig a sugaras távolba török
S fenn lebegek az ég kapuinál,
Kis ujjadhoz van kötve az a szál.
Üldözött prédám gyorsan tovaszáll…
szinte zuhanva már hozzád jövök.
Mik várnak rám? Bánat, vagy örömök?
Az én kis úrnőm hogy van, mit csinál?