I.
I.
Valamikor labdatéren
Hét fiuk ha összekaptunk sorshuzáson,
Ki az az egy nem osztozó
Labdaverő boldogságon,
Ki az az egy, ki ne játsszon,
Engem dobott ki a sors,
Mindig engem, mindig engem.
Hét fiuk ha összekaptunk sorshuzáson,
Ki az az egy nem osztozó
Labdaverő boldogságon,
Ki az az egy, ki ne játsszon,
Engem dobott ki a sors,
Mindig engem, mindig engem.
Kövér könnyel, sovár vággyal
Vig hat körül leskelődtem, ténferegtem,
Most is, most is vig hat körül,
Kik nem hatan: százan, ezren
Labdát vernek vig-feledten
Csak ugy kussoltat a sors
Mindig engem, mindig engem.
Vig hat körül leskelődtem, ténferegtem,
Most is, most is vig hat körül,
Kik nem hatan: százan, ezren
Labdát vernek vig-feledten
Csak ugy kussoltat a sors
Mindig engem, mindig engem.
